nyitólap
ökológiai lábnyom
jogszabályok
technológiák
eLeMeM
referencia
linkek
személyes
elérhetőség

Liquid Manure Managing

Nagyüzemi állattartás

A nagyüzemi állattartó telepek jellegzetessége, hogy a természetben soha elő nem forduló sűrűségben, azonos fajhoz tartozó egyedeket koncentrál kis területen. Egy ilyen telep ökológiai lábnyoma sokszorosan nagyobb saját kiterjedésénél: a takarmányt óriási földterületen kell megtermelni, és a hulladékot (adott esetben trágyát) csak hatalmas területű ökoszisztéma képes feldolgozni természetes úton. A hazai állattartó telepek jelentős része ehhez nem rendelkezik elegendő földterülettel. Mindezek ellenére az ökonómiai érvek, a gazdasági hatékonyság kényszerítő ereje még mindig a koncentrált állattartást részesíti előnyben.

Mindemellett egyre inkább előtérbe kerülnek a környezetvédelmi szempontok - szigorodó környezetvédelmi jogszabályok formájában. Ezek az állattartó telepeket arra kényszerítik, hogy már a hulladék környezetkímélő eltávolításáról is gondoskodjanak.

A nagy létszámú állattartó telepek legfőbb negatív környezeti hatása a trágyakezelés (gyűjtés, tárolás, hasznosítás) elavult technológiáihoz köthető, melyek már nem felelnek meg a környezetvédelem követelményeinek. A Magyarországon keletkező hígtrágya és csurgalékvíz jelentős hányada nem hasznosul a mezőgazdaságban, hanem a környezetet károsítja, legtöbbször szigeteletlen hígtrágyatároló medencékbe kerül, és elszennyezéssel fenyegeti a talajt illetve talajvizet. A kutatások e területen azt bizonyítják, hogy jelenleg a hígtrágya mezőgazdasági hasznosítása az egyetlen megfelelő megoldás.

Kibocsátások

Az állattartás fő környezetvédelmi vonatkozása az állat anyagcseréjéhez kapcsolódik, melynek során az állat takarmányt fogyaszt és emészt, majd a felesleget üríti, melynek következményeként tápanyagokban gazdag trágya keletkezik. Elsősorban a trágya minősége és összetétele, valamint a trágya tárolása és kezelése határozza meg, hogy milyen kibocsátásokkal kell számolnunk a nagy létszámú állattartás kapcsán.

A nitrogén-szennyezés a talaj, a talajvíz illetve a felszíni víz minőségét is veszélyeztetheti. E tekintetben a fő kockázatot az ivóvíz magas nitráttartalma, a felszíni vizek eutrofizációja, valamint a talaj és talajvíz elsavasodása jelenti. A 49/2001 (IV.3.) Kormányrendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről - mely az Európai Közösségnek a vizek mezőgazdasági forrásból származó nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz - e kockázatokat igyekszik csökkenteni azáltal, hogy korlátozza az egy hektár mezőgazdasági területre kijuttatható nitrogén mennyiségét.

Vízfelhasználás

Az egyes sertéstelepek vízfelhasználása jelentős mértékben eltérhet egymástól, és számos telep esetében lehetséges a vízfelhasználás költségeinek csökkentése, elsősorban megfelelő etetési / itatási és takarítási technológiák és berendezések alkalmazásával. A vízfelhasználás csökkentésével csökken a hígtrágya mennyisége is, ez összhangban áll a környezetvédelmi előírásokkal, és csökkenti a hígtrágya kezelésének költségeit is.

A hulladék keletkezésének megelőzése illetve a keletkező hulladékok és kibocsátások mennyiségének minimalizálása az IPPC alapelve. A működtetőknek meg kell fontolniuk a hulladékszegény technológiák alkalmazhatóságát, és törekedniük kell arra, hogy ahol csak lehetséges, a hulladékok keletkezését megelőzzék, illetve a keletkező hulladékok és kibocsátások mennyiségét a lehető legkisebbre csökkentsék. Ezek fontos lépések a természeti erőforrásokkal való megfontolt gazdálkodás felé is.

Esővíz

A létesítmény közelében a talaj illetve talajvíz esetleges elszennyeződésének megakadályozása céljából a létesítmény termelési területére (istállók, udvar, trágyatárolók) hulló csapadékvizet fel kell fogni és szivárgásbiztos, szigetelt tárolóban tárolni. Kezelése során ugyanolyan technikák alkalmazhatók, mint a csurgalékvíz esetében, azaz a szennyezett csapadékvizet is a hígtrágyával együtt kell kezelni.